Vernétől a Csillagok háborújáig
A sci-fi a geek-ek “tápláléka”. Ha jól belegondolok én már akkor geek voltam, amikor ez a kifejezés ebben az értelemben még nem is létezett.
Amikor megtanultam olvasni, gyakorlatilag faltam a betűket, mint a mai geekek a TV sorozatokat. Aztán a sulival elmentünk a gyermek könyvtárba és elkezdődött. Már nem emlékszem pontosan melyik volt az első Verne regényem (https://hu.wikipedia.org/wiki/Jules_Verne), talán a Nemo kapitány. Mindenesetre a Mester elvarázsolt, a meseszövése lebilincselt, a leírásai annyira jók, hogy filmként láttam magam előtt a történeteit. A regényeiben leírt találmányok, melyek jócskán megelőzték korukat, fantasztikusak voltak, az ember késztetést érzett, hogy ha megnő, ilyen dolgok kitalálásával foglalkozzon. Mindemellett olyan alapvető értékekről is teljesen természetesen, csöpögősség nélkül írt, mint a tisztelet, becsület, bajtársiasság, bátorság.
Sci-fi a hetvenes években
Következő lépésben találkoztam a kortárs, modern sci-fi-vel. Az egyik első könyvem a Delfin Könyvek sorozat darabja volt, Lester Del Rey: A szökevény robot (https://moly.hu/konyvek/lester-del-rey-a-szokeveny-robot). Mai, felnőtt szemmel nézve kicsit naiv, kimondottan ifjúsági regény ember és robot viszonyáról, itt még nyoma sincs Asimov robotika törvényeinek vagy az Én a robot pörgésének.
Ekkor olvastam első magyar szerzőként Nemere István: Műkincsrablók a kisbolygón (https://moly.hu/konyvek/nemere-istvan-mukincsrablok-a-kisbolygon) című regényét. Szintén ifjúsági, szintén kicsit naiv, de bevezetésnek a műfajba szinte tökéletes.
A Star wars
És ezek után jött, 11 éves koromban, a MŰ!